Az izomreumatizmus (latin nevén: fibromyalgia) tüneteit, okait, a betegség megállapításának módját, annak lefolyását és a kezelés lehetőségeit mutatjuk be.
Részletesen tárgyaljuk a mindennapi tevékenységben elengedhetetlenül fontos tudnivalókat, amelynek a gyakorlatban való alkalmazása az izmok ellazulását és müködését a legeredményesebben és a leghosszabb ideig segít megőrizni. Számos értékes tornagyakorlat leírása, valamint az azt illusztráló ábraanyag is segít abban, hogy az izomreumatizmusban szenvedők egészségi állapotukat minél gyorsabban helyreállíthassák és a lehető legjobb állapotban tarthassák. További kapcsolódó információért kattintson ide Etiológia: Az izomreumatizmust már az 1800-as évek közepén leírták, de a kórkép ma használatos fibromyalgia elnevezést az 1970-es években, amerikai szerzőktől kapta.
A betegséghez tartozó tünetek pontos meghatározására csak 1990-ben került sor, 25 észak-amerikai reumatológus 558 beteg vizsgálatát magában foglaló, 4 éves tanulmány sorozata alapján.
Az izomreumatizmus előfordulása igen gyakori, újabb felmérések szerint minden 100 emberből 2 ebben a betegségben szenved.
A kutatók több, mint száz éve vitáznak a izomreumatizmus lehetséges okáról, kiváltó tényezőiről, de még nem sikerült közös álláspontra jutniuk.
A ma legelfogadottabb nézet szerint az izmok egészen apró, szemmel nem látható sérüléseit, ún. mikrosérüléseit, illetve legkisebb ereinek keringési zavarát lehet leginkább felelőssé tenni a betegség kiváltásáért.
A fájdalom, és az ennek csökkentésére természetes reakcióként alkalmazott kímélet hatására az izmok elvesztik rugalmas tartásukat, gyengülnek, vékonyodnak. Az izom-ín határ (itt vannak ezek a bizonyos pontok) különösen sérülékennyé válik, mivel ez az a terület, ahol a kis átmérőjű izomrostokra aránytalanul nagy erőkifejtés hárul. A társuló alvászavar, stressz, idegesség a fokozott izomfeszülés révén fokozza az izmokban a mikrosérülések kialakulásának lehetőségét.
A stressz szerepére utal az a klinikai tapasztalat, hogy izomreumatizmusban igen sok, munkáját a lehető lelkiismeretesebben végző, egyszerre igen sok követelménynek, többféle elvárásnak megfelelni vágyó ember szenved.
Az izomreumatizmusban szenvedő betegek 80%-ának fizikai terhelhetősége kisebb, mint az egészségeseké. Emiatt általában jobban is kímélik magukat, így izmaik még jobban ellustulnak és egyre kevésbé lesznek képesek megfelelni a rájuk váró feladatoknak.
Többek között az alvászavart is felelőssé tették a betegség kialakulásában. Amikor egészségeseken is ugyanilyen, nem pihentető alvást hoztak létre, náluk is izomreumatizmus fejlődött ki, és az izmokban érzékenységi pontok jelentek meg. Ez azonban így önmagában nem jelenti azt, hogy megvan az izomreumatizmus kiváltó oka. Az idegrendszer rendkívül bonyolult működése során sok kémiai anyagot használ fel (pl. szerotonint), és ezek csökkent szintje is befolyásolja működését. Az pedig már az eddig leírtakból is nyilvánvaló kell legyen, hogy az idegrendszer milyen komoly szerepet játszik a betegség kialakulásában.Anamnézis: Az izomreumatizmus legfőbb jellemzője a fájdalom, amely egy ponton lép fel, a nyakon, vagy a váll körül, majd idővel tovább is terjed. A betegek úgy érzik, hogy "mindenük fáj", a fájdalom helyét nem tudják határozottan megmutatni,
Gyakran beszélnek "égő", kisugárzó" fájdalmakról, melyek erőssége igen változó A legtöbben kellemetlen fáradékonyságról is beszámolnak. Ez leginkább reggel, felkeléskor jelentkezik, az ízületek, izmok merevek, rozsdásak, az illető fáradtnak, kialvatlannak érzi magát, sokszor akár 8-10 órai alvás után is. Sokan álmatlanságról számolnak be, mások csak azt említik, hogy felszínesen alszanak, hajnalban gyakran felébrednek, nem tudnak újra elaludni.
A betegek 50%-ában fordul elő gyakori fejfájás, migrén. Sokan szenvednek minden egyéb ok nélkül fellépő hasmenéstől.
Gyakran fordulnak elő látszólag a betegségtől független tünetek, mint például szédülés, figyelemzavar, szem- és szájszárazság, szívdobogásérzés, étel- és gyógyszer iránti érzékenység. Mindezek depressziót, szorongást váltanak ki, a tünetek kölcsönösen erősítik egymást. Nagyfokú változatosságuk miatt a betegek betegségük kimenetele, munkaképességük, jövőjük iránt tele vannak kételyekkel, bizonytalansággal
Az orvos a betegvizsgálat alkalmával sem kopásos, sem gyulladásos ízületi betegségre utaló tünetet nem talál, annak ellenére, hogy sokan beszámolnak ízületi duzzanatról. Természetesen az izomreumatizmus társulhat más reumatológiai betegséghez, mint például sokízületi gyulladáshoz, ill. nyaki gerinc meszesedéshez is. Sokan izomgyengeségről panaszkodnak, bár műszeres vizsgálatokkal ez nem igazolható. Végtag zsibbadás a betegek több, mint 75%-ában fordul elő, de ennek hátterében ideggyógyászati betegséget nem találnak a kivizsgálás során.
Az egyetlen olyan eltérés, amely a színes, változatos tünetek mellett a diagnózis felállításához vezet: az érzékenységi, ún. "tender-pontok" kimutatása. Diagnosztikus eljárások: Hogyan állapítja meg az orvos a betegséget?
A vizsgálat során a beteg kényelmesen ül a vizsgálópadon. Az orvos a beteg mögött állva, hüvelyk- és mutatóujja segítségével, kb. 4 kg-nak megfelelő erő kifejtésével tapintja végig a nyaki- és hátizmokat, a könyöktájat és a térdeket. Az érzékenységi pontokban a nyomásra jelentkező fájdalom a test többi területeihez képest jóval erősebb. 9 pár ilyen, meghatározott helyen lévő pont van. Ha a vizsgálat során az összesen 18 pontból 11-nél fájdalmat jelez a beteg, a diagnózis a korábban felsorolt általános tünetekkel egybevetve felállítható.
A kísérőtünetek is megerősítik a kórismét, ilyen például az izomfeszülés, a bőr érzékenysége: hideghatására a lábakon a bőr márványszerű lilás elszíneződése, vagy egészen enyhe ingerre kipirulása.
A laboratóriumi- és röntgenvizsgálatok nem mutatnak eltérést, elvégzésük célja más betegségek kizárása.
Számos reumatológiai betegség indulhat hasonlóan színes, sokszor megfoghatatlan tünetekkel. A betegség folyamatának megfigyelése és a részletes kivizsgálás segít az orvosnak elkülönítésükben, a helyes diagnózis felállításában.Terápia: A betegség lefolyása:
Egy amerikai felmérés tanúsága szerint a diagnózis felállítását követően 5 év múlva a betegek 97%-ában maradnak kisebb-nagyobb panaszok. A betegek 15%-a a panaszok csökkenéséről számolt be, 25%-uk az általános közérzet javulását érezte. A megkérdezett betegek nagy részében a fájdalom maradt a legragaszkodóbb tünet, ez néhány esetben fokozódott is. Munkaképességét csak kevés beteg (10%) vesztette el, a betegek 77%-a továbbra is aktívan dolgozott, és izomreumatizmusos panaszok miatt csak néhány napot hiányoztak a munkahelyükröl. A maradék 13%-nyi beteg nem dolgozó, háziasszony volt
(az adatok az USA-ból származnak).
Ebből is látható, hogy megfelelő kezelés, és a gyógyító csapattal (orvos, gyógytornász, fizioterápiás asszisztens, pszichológus) való kellően aktív együttműködés mellett munkaképesség csökkenésre csak ritka esetekben kell számítani, és a panaszok csökkentésére számos lehetőség áll rendelkezésünkre.
A kezelés lehetőségei:
A kutatások, kísérletek, és a betegek kezelése során nyert tapasztalatok alapján az orvosnak a következő feladatai vannak az izomreumatizmus kezelésében:
- a fájdalom csillapítása,
- az alvászavar kezelése,
- a hangulati zavar kezelése
- a bőr alatti szövetek és az izmok vérrellátásnak növelése
Fizioterápia:
Bár manapság széles körben használnak különböző hagyományos és alternatív (például természetgyógyászati) gyógymódokat, kevés a bizonyítottan jó hatású módszer.
1. masszázs: az enyhe simító fogásokkal eredményesen lehet fájdalomcsökkenést és izomlazítást elérni.
2. relaxáció, autogén tréning, hipnózis: mind az izomfeszülés csökkenését, mind az izmok vérellátásának fokozását célozza.
3. gyógytorna: lehet egyéni, vagy csoportban alkalmazott, vízben és szárazon végzett, célja a fájdalom csökkentése, az izomfeszesség oldása, az izmok ellazítása, az alvászavar befolyásolása, a fizikai aktivitás és az erőnlét növelése, a mozgásfunkció javítása. A gyógytornász segítségével megtanult és begyakorolt speciális tornagyakorlatok azonban csak akkor igazán hatásosak, ha minden nap, otthon is rendszeresen végzi őket. Ehhez segítségképpen már többféle magnókazettán kapható, gyógytornász által diktált mozgásanyag áll rendelkezésre.
4. iszappakolás és más melegkezelések: az izmok vérellátását fokozzák, az izomfeszülést csökkentik, és ezáltal fejtik ki kedvező hatásukat.
5. elektromos kezelések: szintén hasonló hatásúak, például a fájdalmas területre alkalmazott dionin, ultrahang.
6. gyógyfürdő és úszás: a sok hasznos alkotóelemet tartalmazó gyógyvizek részben összetételük, részben pedig meleghatásuk révén hatékonyan csökkentik a panaszokat. A vízben végzett mozgás sokkal könnyebb, az úszás a teljes izomzatot átmozgatja és a keringési, valamint a légzőrendszerre is jótékony hatású.
Gyógyszeres kezelés:
a) A leggyakrabban fájdalomcsillapítókat rendelnek a betegeknek. Ezek lehetnek a gyógyszertárakban recept nélkül kapható gyógyszerek, tartós szedésük esetén időnként a vérképet és a vizeletet ellenőrizni kell.
b) A másik lehetőség csak receptre kiváltható ún. nem-szteroid gyulladáscsökkentő-fájdalomcsillapító készítmények adása, amelyeket más reumatológiai betegségekben is alkalmaznak Ezek tartós szedése során a máj- és vesefunkciót, valamint a vérképet gyakrabban kell ellenőrizni. Hatásuk egymáshoz hasonló, előre nem lehet megmondani, hogy az adott beteg számára melyik lesz a leghatásosabb, előfordul, hogy többet is ki kell próbálni. 1-2 hétnél korábban azonban nem érdemes váltani, mert egyes képviselőik csak hosszabb szedés után fejtik ki teljes hatásukat. Fontos alapelv, hogy egyszerre két féle nem-szteroid gyulladáscsökkentőt sose szedjen, mivel a hatásuk nem duplázódik meg, de a nemkívánatos mellékhatások igen. Ezalatt a leggyakrabban a fenti laboreltérések mellett gyomorbántalmat okozó mellékhatásukat értjük. Ezért, ha gyomorégés, -fájdalom vagy fekete széklet jelentkezik, azonnal hagyja abba a gyógyszer szedését, és forduljon kezelő- vagy háziorvosához. Ha már volt korábban gyomor- vagy nyombélfekélye, ezekre a tünetekre fokozottan figyeljen.
c) a betegek 25-40%-ában igen jó fájdalomcsillapító hatásúnak bizonyultak a központi idegrendszerre ható depresszió ellenes szerek. Kis adagban alkalmazva az alvást javítják, ezáltal jobb közérzetet biztosítanak. Ezeknek a gyógyszerenek azonban idővel csökken a hatékonysága, és mellékhatásaik (szájszárazság, vízvisszatartás, súlynövekedés, koncentrálási nehézség) miatt csak kb. a betegek fele szedi rendszeresen.
d) Sokan próbálkoznak a központi idegrendszeren keresztül ható izomlazító gyógyszerekkel is, változó sikerrel. Tapasztalatok szerint a betegek legnagyobb része a recept nélkül kapható fájdalomcsillapítókat szedi a legszívesebben.
Helyileg alkalmazott injekciók:
Az érzékenységi pontok területére, valamint a fájdalmas izomgörcsök, izomtapadások, ill kis kötőszövetes csomók esetén az érzékeny pontba adott helyi érzéstelenítő önmagában is használ a fájdalmat órákra felfüggesztve, a folyamat megnyugtatásában. Ha a gyulladásos tünetek állnak előtérben, az érzéstelenítőhöz gyulladáscsökkentőt is teszünk
Előfordul, hogy ez utóbbi átmeneti fájdalomfokozódás után fejti csak ki jótékony hatását. Ebben az esetben segít a terület borogatása vagy jegelése.
Helyileg alkalmazott kenőcsök:
A gyógyszertárban kapható, helyi vérbőséget okozó, ill. gyulladáscsökkentő krémek, pakolások az izmok vérellátásának fokozásával azok ellazulását idézik elö és ezáltal csökkentik a fájdalmat.
A Ritex pakolás kivitelezése a következő: a receptre felírt folyadékból egy evőkanálnyit locsoljon egy semleges zsíros krémmel (legjobb a szintén a gyógyszertárban kapható vazelinnel) alaposan bekent nejlonlapra, félbehajtva dörzsölje össze, hogy egyenletesen eloszoljon, és borítsa nyakára-vállaira.
Kb. 15-20 perces fekvés, lazítás után távolítsa el bőréről a pakolás maradékát.
Pszichoterápia:
A hangulati zavar kezelésében, a stressz szituációk feloldásában pszichológus, pszichiáter lehet segítségre, adhat megfelelő életvezetési tanácsokat, szükség esetén mindehhez gyógyszeres támogatást.
Milyen életmódot javaslunk?
A izomreumatizmus betegség diagnózisának felállítása mindenképpen szakember, lehetőleg reumatológus szakorvos feladata. Mivel idült hosszantartó betegségről van szó, meg kell tanulni együtt élni vele.
Mindezek alapján joggal állíthatjuk, hogy az izomreumatizmus kimondásakor nincs ok arra, hogy elveszítse életkedvét, elkeseredjen, hiszen ez nem az életet komolyan veszélyeztető, hanem szerencsére az inkább csak kellemetlenségeket okozó betegségek csoportjába tartozik. Orvosa segítségével és tanácsai alapján váljon aktívvá saját betegsége kezelésében, kerülje el a panaszait fokozó tényezőket, alakítsa mindennapjait úgy, hogy sikerrel tudjon ringbe szállni a gyógyulásért.
Diéta:
Mai tudásunk szerint nincs olyan speciális diéta, amely a betegség lefolyását, gyógyulását befolyásolja. A túlsúlyos betegeknél a fogyasztó étrend a testsúly csökkentése révén sokkal jobb közérzetet biztosít, csökkenti a túlterhelt izomzat munkáját, és a kezelés igen fontos részét képező gyógytorna végzését is nagyban megkönnyíti.
A sok zöldséget, gyümölcsöt, halat, tejterméket, kevés, leginkább fehér húst (csirke, pulyka) tartalmazó diéta vitamintartalmánál fogva javítja az erőnlétet, rostjai rendben tartják a székletet, mérsékelt kalóriatartalma által segíti a testsúlycsökkentést, és így a mozgékonyság visszanyerését.
Gyógytorna:
Mivel jelenleg még nincs olyan gyógyszer, amely a betegséget elmulasztaná, az izomreumatizmusban szenvedő betegnek fel kell arra készülnie, hogy panaszai hol erősebben, hol gyengébben, de jelentkezni fognak. A panaszok erőssége és fokozódásuk időpontja nem jósolható meg előre, az időjárási frontokon, otthoni illetve munkahelyi stresszhelyzeteken kívül még számos más, sokszor fel sem deríthető tényező befolyásolja. E
Kapcsolódó dokumentumok (3)