II. A betegség felismerése (a diagnózis felállítása)

 

Ez nem mindig könnyű feladat. A lupus kezdődhet lappangva, általános tünetekkel, melyek hosszú ideig anélkül is fennállhatnak, hogy lupusra gondolhatnánk, hiszen a fáradékonyság, rossz közérzet, izületi fájdalom, láz, stb. sok más betegség bevezető tünete is lehet. A helyes diagnózis felállítását a beteg által elmondott, vagy rajta látható tünetek jellegzetes együttese segíti, amelyet alátámasztanak a laboratóriumi és képalkotó (röntgen-, ultrahang stb.) vizsgálatok is.

Éppen a tünetek sokszínűsége miatt a szakemberek egy olyan "kritériumrendszert" állítottak fel, amely a lupusban leggyakoribb, egymáshoz csatlakozó tüneteket sorolja fel és így meghatározza, hogy melyek társulása esetén mondható ki a betegség fennállása.

A 11 pontból álló kritériumrendszer 8 tünetet és 3 laboratóriumi eltérést tartalmaz:

1. pillangó kiütés az arcon
2. diszkóid bőrkiütés
3. fényérzékenység
4. szájüregi fekélyek
5. ízületi gyulladás
6. a sávos hártyák gyulladása
7. vesebetegség
8. idegrendszeri tünetek
9. vérképi eltérések
10. pozitív anti-DNS vagy anti-Sm vagy anti-kardiolipin antitest (vagy álpozitív Wassermann reakció)
11. pozitív ANA teszt.

Ha a betegség kezdete óta a 11-bői négy kritérium (azaz 4 tünet vagy eltérés) jelentkezett, a lupus diagnózisa igen nagy valószínűséggel megállapítható - természetesen csak a szakember által.

Önmagában a pozitív ANA teszt, vagy egy-egy "lupusos" tünet nem jelent betegséget, de előfordul, hogy idővel további tünetek alakulnak ki, azaz a diagnózis megállapítása az első jelek után csak évek múlva történik meg.

Ilyen kérdésekben a kezelőorvosa tanácsait kérje ki!

1. Laboratóriumi eltérések

* Gyorsult vörösvérsejt süllyedés (gyakran We rövidítésként olvasható): a gyulladás mértékét jelzi, a jobb időszakokban akár normális is lehet. Kóros értéket kapunk egyébkent a legtöbb gyulladásos betegségben, tehát önmagában nem jellemző a lupusra.
* Csökkent fehérvérsejtszám - részben felelős lehet a fertőzések iránti fogékonyságért.
* Csökkent vérlemezke- (trombocita-) szám - furcsa módon csak néha vezet vérzékenységhez, inkább éppen a vérrögösödésre (trombózisra) való hajlamot jelzi.
* Vérszegénység (anémia) - szintén a betegség aktivitásának jelzője lehet. Néha súlyos formában, hevenyen jelentkezik, ilyenkor a vérsejtek feloldódása (hemolízis) okozza a vérszegénységet. Ez utóbbi azonnali orvosi kezelést igényel.
* A többí, általános laborvizsgálat az egyes szervek, szervrendszerek érintettsége esetén mutathat kóros értékeket. Ezek közül a kóros vizeletlelet (fehérje, vörösvérsejtek a vizeletben) és a vérben lévő salakanyagok (pl. kreatinín) szintjének emelkedése érdemel említést.

2. Immunszerológiai eltérések

Külön csoportba tartoznak az immunológiai laboratóriumi vizsgálatok, mivel az ezen vizsgálatok során talált eltérések a betegség autoimmun jellegéből adódnak, és a diagnózis felállításához nélkülözhetetlenek. A vizsgálatok egy részre a betegség aktivitását is jelzi. A vizsgálatok nagyobb részét csak speciális laboratóriumok tudják elvegezni.

A sokféle vizsgálat közül az alábbiak a legfontosabbak:

* sejtmag-ellenes ellenanyagok (antinukleáris antitestek, gyakran ANF vagy ANA rövidítésükkel találkozunk)
* a sejtmagban található genetikai anyag, a DNS elleni ellenanyagok (anti-DNS) - ennek időnkénti vizsgálata azért is fontos, mert ennek értéke többnyire a betegség aktivitásával együtt változik (azaz emelkedik, ha az állapot romlik, és csökken, ha javul)
* egyéb autoantitestek (anti-Ro/SS-A és anti-La/SS-B, anti-Sm, anti-RNP, anti-cardiolipin antitestek - ez utóbbiak a trombózishajlamot jelzik)
* komplement (CH50, C3 és C4) vizsgálatok, melyek lupusban általában a normálisnál alacsonyabb értékeket adnak - időnkénti vizsgálatuk szintén az aktivitás megállapításához nyújt segítséget
* az LH-sejt jelenség is általában pozitív, de a negatív lelet nem zárja ki a lupust (ezért a vizsgálaíot már legtöbb helyen nem is végzik)

3. Röntgen, ultrahang stb. vizsgálat

Ezek a vizsgálatok alapvetően nem szükségesek a diagnózis felállításához, inkább az egyes szervrendszerek érintettsége esetén adnak támpontot Például az ízületi fájdalmak hátterében ebben a betegségben nem várható röntgennel látható eltérés, viszont a mellhártya sávos gyulladását a röntgenvizsgálat kimutatja. A szívburok gyulladását az ultrahang vizsgálat jelzi leggyorsabban.

Általában belgyógyász, bőrgyógyász vagy reumatológus találkozik gyakrabban a lupusos betegekkel, tehát ilyen profilú osztályokon állítják fel a diagnózist. Ma már léteznek azonban speciális, az autoimmun betegségekre szakosodott járó betegrendelések, osztályok és intézetek is, ahová a háziorvos is beutalhatja lupus gyanúja esetén betegét.