Jelige: “Minőségi élet

Mit jelent számomra a mozgás?

 

2001. októbert 25-én 30 éves lettem. Meghatározó mérföldkő életemben. Szabadságot vettem ki arra napra, hogy egy baráti házaspárral töltsük el férjemmel. Fantasztikusan jól sikerült a napunk. Esténként elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen miből is áll az életem, mi is az amit el szeretnék még érni. Ahogy így magamban felidéztem az elmúlt évek eredményeit, meg kellett állapítanom, hogy számomra még 50 év boldogságban eltöltendő gyönyörű szép esztendő van hátra. Amit el szerettünk volna érni azt már sikerült. 10 éves kislányunk értelmes, okos. Családi házban lakunk teljesen berendezve amire vágytam meg van.

Ahogy elkészítettem életem mérlegét arra a következtetésre jutottam, hogy nincs szükségem egyszerre kettő munkahelyen helyt állnom. Eddig lakhelyemen található országosan is ismert multinacionális cég pénzügyi osztályán dolgoztam, valamint vállalkozás keretében itthon vállalkozóknak könyveltem. 2002-es évben a szerződésem lejártakor közöltem a multinacionális céggel, hogy nem kívánom meghosszabbítani szerződésemet.

Így új fejezet kezdődött életemben. Itthon dolgozom, teljesen szabad időbeosztással. Fantasztikus érzés. Túl vagyok életem első nyarán, amikor nem kellett azon törnöm a fejemet, hogy vajon hol legyen a kislányunk a nyári szünetben.

Ahogy itthon ültem a számítógépem előtt és dolgoztam, férjem készített rólam egy fényképet. Mondván vajon mit is fényképezzen le az utolsó kockán.

így elkészült a kép, aminek megtekintése után számtalan “szebbnél szebb gondolat jutott eszembe" Te Szent Leó - így nézek én ki valójában?

Eddig minden reggel munkába indulás előtt amikor a tükörbe néztem egy optimista, kedves, mosolygós nő nézett rám vissza. Tudtam, hogy túl súlyos vagyok, de hogy valójában így nézek ki? Ugyanebben a székben láttam ülni egyik barátnőmet is. így már volt összehasonlítási alapom.

Gyorsan elfutottam a családi orvosunkhoz, hogy valami szakirodalmat adjon fogyókúrámhoz, hisz most már mindenre van időm. Még magamra is. Szenzációs érzés.

Kézhez véve a szakkönyvet, meglepetten tapasztaltam, hogy létezik a jojó effektus, ami sajnos a leadott kilók újbóli felszedésével jár. Sőt ebben az esetben még több kilót is felszed az, aki fogyókúrázott.

Ekkor elhatároztam, hogy Én erről az effektusról csak olvasni és hallani szeretnék, de kipróbálni nem. így elhatároztam, hogy kinyomozom, hogy a városunkban működő Szanatóriumba ki a diatetikus, hogy a szakmai segítségét kérjem. Telefonon felhívtam a Szanatóriumba dolgozó doktornőt, hogy legyen segítségemre. Ő pedig örömmel közölte, hogy a szanatóriumban az igazgató főorvos vezetésével 2 hetes fogyókúrás csoport indul, így kerültem kapcsolatba Vele, akinek köszönhetem, hogy a 2 hetes kurzuson részt vehettem.

Ez a 2 hét változtatta meg gyökeresen életemet. 10 fő vett részt ezen a programon.

A 2 hét programja a következő volt:

Reggel 7 órakor kezdődött a program l órás vízi tornával. Majd reggeli következett.

A fél órás reggelit követően 9 – ˝ 10 óráig udvari testmozgás volt. Itt bebizonyíthattam magamnak, hogy még én is képes vagyok kocogni. ˝ 10 - ˝ 11 -ig agykontroll tanfolyam volt.

Az agykontroll tanfolyamon sikerült elsajátítanunk, hogy hogyan lazítsuk el magunkat. Testünk pedig úgy viselkedik, ahogy agyunk parancsolja. Tehát önfegyelemmel és akarat erővel minden elérhető. A testkontrol alapelveit is átbeszéltük, így alkalmazni is megtanultuk. !/2 11 l/2 12-ig akupunktúrás kezelést kaptunk. Az akupunktúrás tű hatására éhségérzetünk csökkent, anyagcserénk javult, idegesek sem voltunk. Ebédig szabadidővel rendelkeztünk. Az ebédet követően, nehogy kísértés legyen rajtunk, hogy ebéd után az ágy vonzzon bennünket, mindennap előadást hallgattunk. Az előadások különféle betegségekről, mint például cukorbetegség, magas vérnyomás, reumatológiai problémákról szóltak. Ezt követte 1A óra tornatermi torna. Ebben a fél órában kellemesen kifáradtunk, és rengeteg izomlázat is összeszedtünk. Volt olyan nap, amikor alig bírtam menni. Du. 3 -- l/2 5-ig a csoportunk pszichológussal beszélgetett. Ezeken a csoportterápiás foglalkozásokon tudatosították bennük, hogy az élelmiszer boltokban a bevásárlások során ne csak az élelmiszerek árát figyeljük, hanem a kalóriatartalmát is. A nap záró eseményeként ˝ 5 - ˝ 6-ig l órás vízitorna következett. Ezt követően fogyaszthattuk el a vacsoránkat.

A fogyókúrás csoportterápia során rendszeresen találkozhattunk a diatetikussal, akitől megkaphattuk az élelmiszerek tápanyagtartalmára vonatkozó táblázatot. Étrendet is segített összeállítani. Napi 800 kCal-át fogyasztottunk. A 2 hét elteltével közel 6 kilógrammtól sikerült megszabadulnom.

A csoportban én voltam a legfiatalabb a többi fogyni vágyó társam már mind idősebb volt akiknél a túlsúly miatt számtalan egyéb egészségügyi probléma kialakult már. Magas vérnyomás, cukorbetegség, reumatikus problémák, gerinc sérv. 2 hétig Velük éltem együtt és megtapasztalhattam azt, hogy milyen sors is várt volna rám, ha nem változtatok az életformámon, az egész élet felfogásomon. Borzasztó volt átélni, hogy a túlsúlyukból adódóan mekkora fájdalommal járó betegségeik vannak. Én akkor már eldöntöttem magamban, hogy a nyugdíjas éveimet egyáltalán nem így képzelem el. Egyáltalán nem szeretnék kórházról kórházra járni, mert itt is fáj és ott is fáj Jelszóval". Élet céljaim között szerepel, hogy 5 éven belül szeretnék indulni a Balaton öböl átúszáson. Nagyon szeretnék már jövő télen jégkorcsolyát húzni a lábamra, valamint nyáron lovagolni. Mindezek gyakorlásától eddig testsúlyomnál fogva akadályozva voltam és már alig várom, hogy kipróbálhassam az e fajta sportolási lehetőségeket.

Ebben a fogyókúrás csoportban 2002. júniusában vettem részt. Azóta már eltelt lassan 8 hónap. Ez idő alatt 40 kg túlsúlytól sikerült megválnom.

Életem részévé vált a mozgás. Minden reggel lejárok a lakhelyemen található Rehabilitációs Intézet által működtetett uszodába, ahol naponta l km-t leúszom. Az úszást követően pedig ˝ óra gyógytorna következik. A tornát gyógytornász vezeti és az Szanatóriumba beutalt mozgásszervi problémákkal küszködő betegek részére tartják. Úgy gondolom, hogy kitartásom miatt sikerélményt jelentek a Szanatóriumban dolgozóknak így a szívükhöz is nőttem. Ezért minden reggel “szorítanak" helyet a részemre, hogy részt tudjak venni a tartás javító tornán.

Múlt héten városunkban indult asszony torna autogén tréninggel amire már mertem jelentkezni. Nagy boldogsággal töltött el, hogy 80 kilósként már részt tudok venni egészséges emberek számára szervezett mozgásban is. Kislányom is jön velem a hétfőn esténként lévő 1 órás tornára. Már a mindennapjaim során mellőzöm az autó használatát. Ahova csak tudok gyalog járok. Bevásárolni, pénzügyeket intézni, hivatalokba. Fizikai terhelhetőségem rendkívüli nagy mértékben javult. Már órákat tudok sétálni. Télen a szánkózás is nagy örömet nyújtott a családom és magam számára is. Nagy dombokat másztam meg, amikre eddig még álmomban sem gondoltam, hogy onnan majd szánkóval fogok egyszer lecsúszni.

Számomra a mozgás már egy életforma. Ha valamilyen oknál fogva nem tudok menni úszni, már rendesen hiányzik már lányom is esténként eljár leúszni az 1 km-t példát véve Rólam. Személyem pedig egy két lábon járó “hirdető tábla". Városunkban 10.000 ember él, ez együtt jár azzal, hogy mindenki ismer mindenkit, így nem tudok úgy végig menni a városon, hogy ne kérdezzék meg Tőlem, hogy mitől sikerült ennyit fogynom. Én pedig büszkén vállalom, hogy mindenféle csodaszer, gyógyszer és pirula nélkül. Egyszerűen a mozgást kombinálni kell az egészséges étrenddel. Nagyon fontos a napi testedzés és mindenkinek ajánlom Szanatóriumunk fogyókúrás csoportját, ahol életmód változtatást is tanítanak, mely együttjár a testmozgással.

Éhes nem vagyok egyáltalán, hangulatom ugyanolyan fantasztikusan vidám. Rengeteget mosolygok azóta is, nem vagyok egyáltalán ideges, sőt teljesen kiegyensúlyozottnak érzem magam.

Fogyókúrámat 120 kg-ról kezdtem, jelenleg 80 kg vagyok. Még 20 kg súlyfelesleggel rendelkezem, de életfilozófiám szerint “ a remény hal meg utoljára" így biztos vagyok benne, hogy képes leszek arra, hogy ettől is megszabaduljak. Néha elgondolkodom azon, hogyha az ember elmegy vásárolni és tegyük fel 5 kg-nál többet tesz a kosarába akkor szinte leszakad a keze hisz olyan nehéz azt vinni. ÉN napi 24 órában amiből az ébren töltött időm 16 óra, cipeltem 40 kg-mot. Mekkora óriási nagy tehertől sikerült megszabadítanom a gerincemet, lábaimat, szívemet. Amit még nagyon fantasztikus dolognak tartok, hogy mindenféle csodaszer nélkül sikerült fogynom. Nem ittam fogyasztó teákat, nem szedtem zsírégető tablettákat, éhségközpontot kiiktató gyógyszereket.

Így igaz az a mondás, hogy Mindent lehet, csak akarni kell.

A szanatórium ahová járok 1 km-re található Tőlünk és amíg az idő engedte addig kerékpárral jártam. Most télen pedig amikor azok a hatalmas nagy hóesések voltak gyalogoltam. Már alig várom, hogy újra kerékpárra pattanhassak.

Reggelente amikor úszni megyek, találkozók azokkal a betegekkel akik fizikoterápiás kezelésre várnak vagy éppen a tangentor kezelésre. Minden esetben el kell gondolkodnom azon, hogy a betegség nem válogat. Nem nézi, hogy kinek hány diplomája van, milyen beosztásba dolgozik vagy éppen mennyi a jövedelme. Ha valaki nem étkezik egészségesen, nem foglalkozik azzal, hogy a testmozgás mennyire fontos azzal előbb utóbb reggel találkozom, mivel valami mozgásszervi problémája lesz.

Nem könnyű kiszállni egy mókus-kerékből amiben az emberek nagy többsége él. A média ontja ránk, hogy fogyasztói társadalomban élünk. Fogyassz, vásárolj hisz akkor vagy csak valaki. Az az igazi boldogság, ha ezt vagy azt eszel, ha mindent meg tudsz venni. Ezért az emberek nagy többsége csak dolgozik és dolgozik. Elfelejti, hogy miért is él.

Éveken keresztül a családjáért dolgozik, de nincs családja, hisz túlórát vállal késő estig dolgozik. Hétvégén ha éppen nem dolgozik, akkor a hét közben elmaradt dolgokat intézi és közben hol maradnak a közös kirándulások? A rohanó életvitelbe pedig hol fér el a testmozgás? Nagyon boldog vagyok, hogy meghoztam a döntést és már csak itthon dolgozom. Televíziót nem nézünk, így bőven marad időnk egymásra. Felmerülhet a kérdés, hogy anyagilag hogyan élünk most? Igen, a multinacionális cég nyújtotta anyagi nincs, de van helyette családom, egészségem, és valószínűleg 10 évvel hosszabb életem, mint a Velem egykorú menedzserként élő fiataloknak. Könyvtárba is el tudunk járni családommal, így került kezembe a SANSZ című folyóirat, amiben megtaláltam ezt a pályázatot.

Rögtön kitaláltam, hogy a családom nyári nyaralását megpályázom. Hisz örök optimistaként bízom benne, hogy pályázatom elnyeri az Önök tetszését, és így költségkímélőbb módon elmehetünk közösen vakációzni fürdéssel is egybekötve.