Ízületi
Betegek Világnapja
Duna
Palota, 2006. október 13.
270-en gyűltek össze október 13-án 9
órakor a Duna Palota színháztermében; ízületi betegek, orvosok, gyógytornászok.
A programot Prof. Kroó Norbert, az MTA alelnöke nyitotta
meg. Elmondta, hogy egyszerű betegként is megtapasztalta, milyenek a reumás
fájdalmak, de fizikusként is többször vett részt olyan kutatásban (magmágneses
rezonancia ill. lézerkutatás), mely segítette a modern orvosi technika
fejlődését.
Az Évtized hazai koordinátora, Dr. Bálint Géza az
Évtized adatait és ajánlásait ismertette: elmondta, hogy az Évtized felmérése
szerint minden második Európai polgár havonta legalább egy hétig tartó
fájdalomtól szenved, minden ötödiket krónikus ízületi betegség miatt kezelik,
az arthrosisos betegek szív-érrendszeri betegség kockázata kétszeres, a
rheumatoid arthritiseseké 3-4-szeres. A mozgásszervi betegségek okozzák
Európában a legtöbb fogyatékosságot. A mozgásszervi betegségek költsége az
Európai Unióban 400 milliárd € évente, uniós állampolgáronként 1000 € (270.000
Ft), melynek kb. negyede a direkt költség. A mozgásszervi betegségek költsége a
45-65 éves korosztályban a második legnagyobb a különböző betegcsoportok közül.
Prof. Poór Gyula, az ORFI főigazgatója, a Magyar
Reumatológusok Egyesülete elnöke a gyulladásos ízületi betegségek, elsősorban a
rheumatoid arthritis kórszármazásáról, korai felismeréséről, s e korai
felismerés által lehetségessé váló eredményes korai kezelésről tartott
előadást.
Prof. Szendrői Miklós, a Semmelweis Egyetem
Ortopédiai Klinika igazgatója, az Évtized nagykövete rendkívül érdekes előadást
tartott arról, hogy a csípő- illetve térdízületi endoprotézis beültetésre
várakozás idejének meghosszabbodása milyen fokú költségnövekedéssel jár: ez a költségnövekedés
meghaladja a protézis költségeit.
Ezt követően Nagypál Éva, az ORFI gyógytornásza
diktált frissítő tornát a hallgatóságnak.
Ezután Békés Tamás, rheumatoid arthritises beteg
saját tapasztalatai tükrében számolt be a rheumatoid arthritises betegek
életminőségéről. Elmondta, hogy mint egészségügyben dolgozó röntgen technikus,
előnyöket élvezett, hisz idejében a megfelelő kezelésben részesült, s a
betegség nem deformálta el ízületeit, de pontosan elmondta, hogy mi mindent nem
tud végezni, mi mindenben nem tud résztvenni, amit korábban tudott, s amiben
részt tudott venni, s mennyi idejét és energiáját köti le betegsége.
Dr. Héjj Gábor, országos reumatológus szakfelügyelő
főorvos előadásában a hazai reumatológiai fekvő és járóbeteg ellátás forgalmi
és finanszírozási helyzetét ismertette a 2001-2005 évi adatok alapján.
Részletesen szólt az EULAR "Korai arthritis diagnosztikus és terápiás
ajánlásai"-ról, ismertette a hazai problémákat. TAJ szám alapján történt
leválogatással nyert 2004-2005 évi adatokat mutatott be a rheumatoid arthritis,
egyéb arthritisek, köszvény, csípő- és térdarthrosisos betegségek
korcsoportonkénti hazai előfordulásáról.
Antoni Simon Soma Bechterew betegségben szenvedő
fiatalember betegsége történetéből kiemelte, hogy focizás közben hátvéd lévén
éppen egy megszerzett labdát akart előre ívelni, mikor sajnos a támasztó lába
egy pocsolyában volt. Leírhatatlan fájdalom hasított a derekába, ahogy a
földhöz csapódott. Panaszait sokáig sportsérülés következményének tartották.
Kiválónak induló sportolói karrierjét törte derékba a később diagnosztizált betegség,
s valószínűleg polgári karrierjét az eredményes biológiai kezelés mentette meg.
Pásztor Stephanie és Pásztor Éva, anya és leánya, a
leány gyermekkori reumás sokízületi gyulladásának történetét mondta el. Ez Éva
9 éves korában kezdődött, sokáig nem is derült ki, mi Éva baja: nem nőtt,
fogyott, ízületei fájtak, rossz volt a közérzete. Ízületi fájdalmait növekedési
fájdalmaknak tartották. Osztálytársai is elhúzódtak tőle, és izolálódott.
Édesanyja szerint a családnak talán épp ez volt a legszörnyűbb élmény Éva
betegsége során. A baj felismerése és megfelelő kezelése meggyógyította a
kislányt: nőni kezdett, visszanyerte súlyát, ízületi duzzanatai, fájdalmai is
megszűntek, s ami biológiai kezelés esetén is ritka, két és fél éve a kislány
semmiféle gyógyszert nem szed, éli a tinédzserek normális életét, tünet- és
panaszmentes.
Dézsi Istvánné betegsége 50 évvel ezelőtt, 5 éves
korában kezdődött, kezei csaknem használhatatlanná váltak; így ment férjhez,
nevelte fel fiát, majd csüggesztően elszigetelődött. A modern kezelésnek hála
fájdalma megszűnt, mozgékonnyá vált, számítógépes tanfolyamot végzett el, helyi
lapban jelennek meg írásai, részt vesz a falu társadalmi életében.
A Világnap utolsó előadását a Péntek Márta - Gulácsi
László orvos-közgazdász duó tartotta az ízületi betegek életminőségéről, saját
kutatás, eredményeik alapján. Csattanós befejezése volt ez az előadás a
programnak: a magyar ízületi betegek életminősége igen rossz, elemezte az
adatokat Péntek Márta; Gulácsi László pedig kiemelte, hogy ennek hátrányai nem
derülnek ki a döntéshozók számára, mert a költségek 23%-a csak a betegség
direkt költsége.
Az előadások után Kunsági Júlia, Németországban élő
énekművész énekelt. Műsorán magyar operett- és népdalok szerepeltek. Nagy és
megérdemelt sikert aratott, méltó befejezéseként a programnak.
Ezt követően az Évtized szakmai- és betegegyesületei
vezetői, s az előadók a sajtó képviselőinek kérdéseire válaszoltak.
A Világnapra jelent meg Bálint Géza – Korda Judit:
Reumás fájdalmak című, betegek és hozzátartozóik számára írt könyve, melyet a
SpringMed Kiadó adott ki.
A Világnapot jó hangulatú fogadás zárta.
Dr. Bálint Géza