Mottó: segíts magadon, Isten is
megsegít.
Magyar közmondás
"Életed legyen orvosságod."
Hippokratesz
"... a psziché a segít
meggyógyulni..."
C.G. Jung,
Ott kezdeném, hogy 60 éves
koromra "egészségi roncs" lettem, maroknyi orvosságot és
fájdalomcsillapítót szedtem naponta.
Különféle betegségek kínoztak
: epe, gyomor, fejfájás (vérnyomás ingadozás) székrekedés, a röntgen kimutatta,
hogy 3 csigolyám van összeroppanva. Az orvosok csontritkulást is
megállapítottak...csuklótörések és derékfájás is gyarapította a szenvedések
sorozatát. Egyszer olvasmányaim között felfigyeltem Matyus
István
1762-ben kiadott "Dietetika" c. könyvében a "magyarok egészségtelen
életmódjáról" kifejezésre.
Vásárhelyi Sámuel orvos
1792-ben megjelent írásaiban ugyanúgy említi "az egészségtelen
életmód" és "oktalan életmód" miatt, már a fiatal nemzedéket is
érintő , betegségek miatti
elhalálozást.
Itt említi a szerinte három
fontos tényezőt, ami segíti a jó egészséget:
1. cselekvő élet
2. szabad levegő
3. testmozgás
K. Jung
professzor könyveit olvasva új fogalmakkal ismerkedtem meg: minden tevékenység
alapjának a tudatos hozzáállás szükséges. Bár mindig sportoltam, de csak
szórakozásnak, kikapcsolódásnak tekintettem ezt a foglalatosságot, pedig a
sportot is az egészség erdekében kell művelni.
Ugyanebben az időben kezdtem
odafigyelni az "egészséges életmód"-ról szóló információkra.
Lassan gyűjtöttem a tudást
ebben a témában is, természetesen csakis olyanokat, melyeket laboratóriumilag
és klinikailag is teszteltek.
Megismerkedtem a
táplálkozástudomány alapjával és behatóan tanulmányozva átálltam az egészséges
táplálkozásra.
1994-ben a Magyar Oszteoporosis betegek Társasága klubjának a tagja lettem.
Ennek a klubnak is
köszönhetem azt a sok tudást, ami szintén nagyon sokat segített gyógyulásom
útján.
Az itt hallgatott orvosi
előadások a csontritkulásról és a gyógytorna jelentőségéről, az életmód, az
egészségi állapotomhoz viszonyított magatartás fontosságáról, tudományosan
megalapozta további életvitelemet.
A fent leírt dolgok tudatában
kezdett kialakulni az új életformám.
Először is a rendszerességre
és a tudatosságra törekedtem - mit miért teszek.
A napot tornával kezdtem.
Többen azt állítják, hogy ezt
a nap folyamán kell végezni, de a tapasztalatom azt, hogy különböző okok miatt
sokszor kimarad a torna a napi tevékenységekből, /lustaság, feledékenység, a
sok házimunka miatti halasztás.../
A továbbiakban a napi étrend
kialakítása volt a következő fontossági sorrendben. Itt vitaminok és ásványi
anyagok, valamint a napi 1.5 liter folyadékbevitel a meghatározó szempont, de
ezzel a témával most nem foglalkozom itt.
Az egészséges életmód
elsajátítását korán kell kezdeni. Tanítani és szoktatni kell már gyerekkorban,
az óvodában is. Hiszen a szokásnak alapvető jelentősége van.
Igaz, sokszor a szülők
nincsenek kellően felvilágosítva, sőt nem is érdeklődnek az új információkról
ebben a témában.
Így helytelen és káros
szokásaikra és az egészségtelen táplálkozásra adnak példát gyermekeiknek.
Az orvostudomány ma már
bebizonyította, hogy a génekben stb. magunkkal hozott betegségek és adottságok
40-50 százaléka kikerülhetők és javíthatók az egészséges életmóddal.
Érdekes jelenségre figyeltem
fel.
Ismerek több olyan családot,
akik gyermekük unszolására kezdtek el sportolni és megismerték a mozgásból
eredő örömöt.
Természetesen fontos a
műszaki oktatás/számítógép, a humán ismeretek magas szintű elsajátítása, de
mindez mit sem ér, ha emellett az egészségtelen életmódot folytató fiatalság
romlott, vagy nagyon gyenge egészséggel
rendelkezve kezdi el az alkotó, vagy a társadalomnak minden terén és szintjén
szükséges munkát végezni.
Úgy a jövő generációjának,
mint az ország javára válik, hogy egészséges legyen társadalmunk, és ne
terhelődjön az államháztartás az egészségügyre fordított túlzott kiadásokkal.
Ugyanakkor az idős generáció
is káros belenyugvással veszi tudomásul, hogy minden idősödéssel járó
betegséget csak tablettákkal igyekszik kezelni.
Halásztelken lakom és a
nyugdíjas klubunkban alkalmanként igyekszem tájékoztatni a tagságot, hogy mi is
a csontritkulás, a kontrolvizsgálat jelentőségéről, a megelőzésről és a
betegséget javító egészséges életmódról, melynek szerves része a helyes
táplálkozás, a sok mozgás, a torna és a sport (lehetőség szerint).
Arról, hogy lehet segíteni az
orvos munkáját a mi gyógyulásunk érdekében. Hiszen a torna, a sport elősegíti a
test stabilitását, mert a korral járó bizonytalan mozgás okozhatja a
baleseteket.
Saját tapasztalatom
ismertetésével próbáltam rávezetni klubtársaimat, milyen fontos a torna,
gyógytorna elsajátítása és a mindennapos művelése.
Két éve történt velem, hogy
kerékpáromon közlekedve, hátulról nagy sebességgel nekem ütközött egy
kerékpáros. Olyan ütést kaptam, hogy
saját kormányomon keresztül repültem. A mentő vitt el. Bár iszonyú ütést kaptam
a fejemre, a combomra (később tenyérnyi kék folt jelezte) csak a könyököm tört
el 6 darabra.
(a csontritkulásom hová lett
? Hiszen combnyaktörés lett volna kötelező!)
Négy és fél órás műtéttel
összedrótozták és gipszbe rakták. Két hónap után 4.5 órás műtéttel
eltávolították a drótokat, de... a karomat sem magamhoz húzni, sem
kinyújtani nem tudtam.
Háziorvosom az Országos
Traumatológiára küldött konzultációra.
A professzor két változatot
ajánlott: vagy még egy műtét, vagy gyógytorna.
Az utóbbi hosszú és
fájdalmas, de én vállaltam.
Három hónapig tartott a
kezelés: gyógytorna (feszítés és húzással egybekötve), vízalatti
torna - úszás.
Ma a kezem százszázalékos
mozgással rendelkezik.
A kezelésem alatt megtudtam,
hogy a mozgásszervi fájdalmat fokozatokra lehet osztani.
Az első és második fokozatnál
egyedül is megszüntethetjük a fájdalmat, a gyógytornász által megtanított
mozdulatokkal kilazítva a görcsölő izmokat.
A harmadik fokozatú
fájdalomnál ajánlatos a gyógytornász kontroljával végezni a gyakorlatot.
A negyedik fokozatnál az
orvosi vizsgálat szükséges.
Az ötödiknél tilos a torna
(nagyon fáj).
A klubunkban
így lassan bevezettük
a klubnapi tornát, amit
időskori tornának neveztünk, de a gyakorlatok azonosak a gyógytornával.
Nehezen indult, sokan arra
hivatkoztak, hogy eleget "tornáznak" a kerti munkával.
Ilyenkor a felvilágosításom
arra is kiterjedt, milyen testtartással végezzünk különböző munkákat (egyenes
derék, súlyhordásnál két kézi elosztás, emelésnél térdhajlítás).
Végre eljutottunk oda, hogy
ma már minden alkalommal mindenki tornázik.
Nagy öröm számomra, hogyha
nem vagyok ott a klubnapon, reklamálnak, hogy hiányzott a torna.
Megkértem klubtársaimat, hogy
az unokákkal igyekezzenek együtt végezni a gyakorlatokat.
Biztató vizsgajelzéseket
kaptam: úgy a kezelőorvosaik jóváhagyását a kezdeményezéshez, mint az unokák
örömét, hogy a "nagyival" tornáznak.
Ismeretes, hogy TV nézés
közben, ha sokáig egy helyben ülünk, nehéz a felállás. i Ajánlottam, hogy
közben is lehet mozgatni tagjainkat ülve, vagy a reklám alatt felállva.
A Magyar Oszteoporozis
betegek Társaságának a klubja rendszeresen séta kirándulásokat rendez. Azonban
minden évben szerveznek autóbuszos kirándulásokat más, távoli városokba.
Mivel hosszú az út ülve,
megpróbáltam legalább egyszer ülőtornát bevezetni a mozgó járművön. Örömömre
szolgált, hogy a kezdeményezés osztatlan sikert aratott.
A jókedv, a jó érzés, a pozitív gondolatok elősegítik szervezetünk
mobilitását a gyógyulás felé.
Ha összegezni akarnám a
fentieket, elmondhatom az utóbbi 12 év tapasztalatait:
Most 72 éves vagyok és a
reggeli gyógytornámmal, az egészséges életmóddal (reform táplálkozás),
sporttal (mindennap kerékpározom és
rendszeresen úszók) a pszichológiám a pozitív gondolkodásra beállítva - az
egészségem kitűnő.
10 éve egy tablettára
(gyógyszerre) nincs szükségem.
Igaz, 7 évig
hormonkészítményt szedtem a súlyos csontritkulásomra.
Ma már sincs szükségem a denzitometria felmérés alapján.
Én csak azt mondhatom: érdemes
foglalkozni és tenni, amit kell az egészségért - megéri ! Mert a mozgásban van
az élet!